Vannak ezek a közösségi oldalak, amit kényszerűségből és a munkám miatt használni vagyok kénytelen és ott az egyik legnagyobb túrázással foglalkozó közösségi térben teljesen megdöbbenek azon, hogy a kéktúra mivé is vállt.

Húsz évvel ezelőtt ha azt mondtad, hogy elindulsz a kéktúrán, akkor mindenki lemondott rólad néhány hétre. Ugyanis te elvonultál a természetbe, megismerni az országnak azt a részét amin keresztül vezet az utad. Az nem úgy működött, hogy szombat reggel kiszálltál az autóból, majd az este egy bementél egy panzióba aztán másnap délután minimális tömegközlekedést követően visszaszálltál az autóba és letudtál egy szakaszt. Tisztelettel, de ez nem szól semmiről illetve ez nem igaz, mert arról szól, hogy nem tisztelünk meg semmit, annyira, hogy átérezzük a szellemiségét. De ez általánosan igaz mindenre. Rohanunk, hajtjuk a pénzt, az elismerést, de nem vagyunk tekintettel az igazi értékekre. 

Amikor te régen kéktúráztál felvetted a hátizsákod, amiben minden benne volt, ami kellhet két hétre és elindultál. Volt térképed, tájolód, papírod, ceruzád és jó esteben egy buszmenetrended, de az egyébként sem volt fontos, mert akkor még úgy gondoltuk, hogy majd lesz valahogy.

Nem a panzióval, vagy bármilyen szálláshellyel van a problémám, és nem is azzal, hogy a papírt ceruzát, térképet, fényképezőt felváltotta egy mobiltelefon /Ennek speciel tökre örülök/, hanem a divat turistákkal, akik egész életüket bezárva töltik, majd egy napra kimennek a természetbe nyomnak tíz fotót, feldobják a közösségi oldalakra és köszönik a likeokat. 

A kéktúrázásnak, mint minden hossztávú túramozgalomnak szerintem pont, hogy az elvonulás a célja. Kiszakadni a megszokottból, elmélyülni önmagunkban és a környezetünkben. Nem a technikamentesség a lényeg, hanem hogy az ember önmagával, vagy a társaival legyen elfoglalva. 

Elkezdtem az alföldi kéktúrát egy nap után abbahagytam, vagy felfüggesztettem, tök mindegy mi a terminológia. Rossz volt hozzáállásom. Nem szántam rá csak azt a napot. Aztán majd jól hazamegyek. Menet közben jöttem rá, hogy ez nem teljesítmény túra, hanem ez egészen másról szól. Ez volt három éve. Most gyűjtöm az időt, fejben szervezem, hogy valahogy kimozogjak 2 hét elvonulást. Nézegetem a felszerelést, nézegetem az útvonalat. Nézegetem, hogy 3-4 naponta valami ésszerű szálláson meg tudjak szállni és tudjak mosni, telefont tölteni, stb. Nem a technika mentesség a lényeg, hanem az, hogy átszellemülj.

Az a cél, hogy évente legyen meg ez a 2 hetem, amit erre szánok, amig ez nincs meg addig nincs értelme elindulni. Pont a lényege veszne el ennek a csodálatos dolognak.